2024. március 28. csütörtök Gedeon, Johanna, Hanna nap van.

Magtár

Három fő szakaszból álló épület, az északi a magtár barokk magja. Emeletes, hattengelyes, csonkakontyolt, nyeregtetős magtár, kisméretű ablakokkal. Belsőben három hajó 7-7 pillérrel a földszinten és az emeleten. A magtár építésének, körülményeire és korára írásos dokumentum nem lelhető fel, mert a Grassalkovich, illetve a Koronauradalmi iratok döntő többsége az idők folyamán megsemmisült.

A helyszínen végzett felmérése és az építőanyag tanulmányozása során azonban nagy valószínűséggel megállapítható, hogy Grassalkovich (II) Antal építtette: a feltehetően helyi téglaverőben előállított kézi verésű téglákból épült fal tégláin a CG (Comes Grassalkovich) és a HG (Herceg Grassalkovich) jelek jól láthatók. Grassalkovich (II) Antal 1784-ben nyerte el a hercegi címet, édesapja, Grassalkovich I. Antal 1771-ben halt meg és a végrendeletében felsorolt épületek között a mácsai magtár nem szerepelt, ezért Grassalkovich (II) Antal 1771 és 1794. között építtette ezt az épületet és vele együtt a mácsai majort. Mindezek alapján megállapítható, hogy az épület több mint 220 éves és a Grassalkovich építkezések szerves része. Grassalkovich (III) Antal halála után 1851-ben a mácsai birtok, mint a gödöllői uradalom része báró Sina György, majd a Koronauradalom része lett. Az épület „barokk magtár” megjelöléssel 1974-ben műemlék jellegű minősítést kapott. Megépítésétől kezdve 1988-ig folyamatosan magtárként működött. A szocializmus időszakában a helyi termelőszövetkezet, illetve a Terményforgalmi Vállalat, mint tulajdonos kezelte és korszerűsítette. 1988-ban a Budavidéki Erdőgazdaság, a jelenlegi Pilisi Parkerdő Rt. megvásárolta, majd miután az épülettel kapcsolatos tervei meghiúsultak, kérelmezte a műemlék jelleg megszüntetését, majd az épület lebontását tervezve. Utóbbira azonban bontási engedély hiányában nem került sor, mivel „nem bontásra érett” szerepelt a szakvéleményben. 1994-ben Galgamácsa Község Önkormányzata megvásárolta a magtárt a Pilisi Parkerdő Rt-től. 1997-98-ban állagmegóvó tetőjavítást végzett és lezárta az épületet. 2001. évben ismét kezdeményezték az épület műemlék jellegű bejegyzését. Az épület általános állapota korának megfelelő, 35-45 %-ig van elhasználódva, felújításra szorul.