Üdvözöljük Galgamácsa honlapján! Nyomtatás E-mail

Galgamácsa Község a Galga völgyének jellegzetes, népi hagyományait kincsként őrző települése Budapesttől 40 kilométerre található Pest megyében, a Cserhát-alja és a Gödöllői-dombság szelíd lankái között. Az Aszódi járáshoz tartozik, egyben tagja a Veresegyházi Többcélú Kistérségi Társulásnak. A 2102-es és 2105-ös utak találkozásánál terül el, de vasúton is megközelíthető. Galgamácsa Község kiterjedése 43,31 km2. Lakóinak száma közel 2.000 fő.

Mácsa a középkortól kezdve lakott település volt. Okleveleink az 1230-as évektől kezdve említik a községet. 1284-ben az Ákos nemzetség kiterjedt uradalmához tartozott. Elnevezése a Sydo nemzetségbeli Mácsa személyhez köthető. A település a mai nevét 1900. november 26-a óta viseli.

1421-ben az okiratok szerint Alsó- és Felsewmacha különálló települések voltak. Érdekes tény, hogy a község a török hódoltság idején sem néptelenedett el, bár 14. századi katolikus temploma kivételével valamennyi épületét földig rombolták. A törökök elleni fölszabadító háború idején Mácsa lakatlanná vált, pusztaként írták össze, azonban 10 éven belül a falu már ismét rendelkezett adóztatható népességgel.

A törökök kiűzése után a helyben maradt lakosság mellé nagy számban települtek be az északi vármegyékből palóc magyarok. Ekkor alakult ki véglegesen a falu palóc jellege, vált nyelvjárása a déli palóc nyelvjárásterület részévé. Néprajzilag Galgamácsa a hagyományait a legutóbbi időkig őrző Galga mente része. Szinte napjainkig fönnmaradt a falu saját népviselete, színes népszokásainak egész sora (húsvéti öntözködés, húsvéthétfői maskurázás, májfaállítás, mavagyonjárás, Szent Iván napi tűzugrás, aratási- és szüreti fölvonulás, szálláskeresés, kántálás, betlehemezés).

A 18. század közepén gróf Grassalkovich Antal gödöllői uradalmához tartozott. 1827-ben 7 lakóházat leszámítva tűzvész áldozatául esett, az épen maradt házak emlékét őrzi a Hétház utca. Az 1770-es években megnagyobbított római katolikus templom állapota az 1900-as évekre leromlott, ezért lebontották, és 1913-ban új templomot építettek.

Galgamácsa szülötte a nemzetközi művészeti életben elismert Vankóné Dudás Juli (1919-1984) néprajzi krónikás, „paraszt polihisztor” és naiv festő. A róla elnevezett Emlékház egész évben látogatható, június utolsó vasárnapján udvarán rendezik meg a Szent Iván napi tűzugrást.

Szintén Galgamácsán született és élt Somogyi István (1931–1998), a Lengyel Államtanács érdemkeresztjének arany fokozatával kitüntetett autodidakta festőművész és polihisztor.

Tovább

Galgamácsa Község a Galga völgyének jellegzetes, népi hagyományait kincsként őrző települése Budapesttől 40 kilométerre található Pest megyében, a Cserhát-alja és a Gödöllői-dombság szelíd lankái között. Az Aszódi járáshoz tartozik, egyben tagja a Veresegyházi Többcélú Kistérségi Társulásnak. A 2102-es és 2105-ös utak találkozásánál terül el, de vasúton is megközelíthető. Galgamácsa Község kiterjedése 43,31 km2. Lakóinak száma közel 2.000 fő.

Mácsa a középkortól kezdve lakott település volt. Okleveleink az 1230-as évektől kezdve említik a községet. 1284-ben az Ákos nemzetség kiterjedt uradalmához tartozott. Elnevezése a Sydo nemzetségbeli Mácsa személyhez köthető. A település a mai nevét 1900. november 26-a óta viseli.

1421-ben az okiratok szerint Alsó- és Felsewmacha különálló települések voltak. Érdekes tény, hogy a község a török hódoltság idején sem néptelenedett el, bár 14. századi katolikus temploma kivételével valamennyi épületét földig rombolták. A törökök elleni fölszabadító háború idején Mácsa lakatlanná vált, pusztaként írták össze, azonban 10 éven belül a falu már ismét rendelkezett adóztatható népességgel.

A törökök kiűzése után a helyben maradt lakosság mellé nagy számban települtek be az északi vármegyékből palóc magyarok. Ekkor alakult ki véglegesen a falu palóc jellege, vált nyelvjárása a déli palóc nyelvjárásterület részévé. Néprajzilag Galgamácsa a hagyományait a legutóbbi időkig őrző Galga mente része. Szinte napjainkig fönnmaradt a falu saját népviselete, színes népszokásainak egész sora (húsvéti öntözködés, húsvéthétfői maskurázás, májfaállítás, mavagyonjárás, Szent Iván napi tűzugrás, aratási- és szüreti fölvonulás, szálláskeresés, kántálás, betlehemezés).

A 18. század közepén gróf Grassalkovich Antal gödöllői uradalmához tartozott. 1827-ben 7 lakóházat leszámítva tűzvész áldozatául esett, az épen maradt házak emlékét őrzi a Hétház utca. Az 1770-es években megnagyobbított római katolikus templom állapota az 1900-as évekre leromlott, ezért lebontották, és 1913-ban új templomot építettek.

Galgamácsa szülötte a nemzetközi művészeti életben elismert Vankóné Dudás Juli (1919-1984) néprajzi krónikás, „paraszt polihisztor” és naiv festő. A róla elnevezett Emlékház egész évben látogatható, június utolsó vasárnapján udvarán rendezik meg a Szent Iván napi tűzugrást.

Szintén Galgamácsán született és élt Somogyi István (1931–1998), a Lengyel Államtanács érdemkeresztjének arany fokozatával kitüntetett autodidakta festőművész és polihisztor.

 
Joomla templates by a4joomla